Hírek

„Nagy megtiszteltetés és bizalom”

2017. október 03. 19:36
Címkék: általános

A 2017-2018-as tanévet új vezető irányításával kezdte meg a Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium. Gömöri József utódja, Dér Balázsné Dobi Inci igazgatónő válaszolt kérdéseinkre.

Hogy látod, a pedagóguspálya tapasztalatainak hatására bontakoznak ki egy tanár vezetői ambíciói, vagy ez inkább alkati kérdés? Tehát a vezetés megtanulható, vagy „születni kell rá”?

Az, hogy kinek milyen ambíciói vannak, függ a személyiségétől, jellemvonásaitól, karakterétől. Aztán, hogy ezeket megvalósítja-e, az már egy másik kérdés. Hogyan jut el valaki odáig, hogy vezető legyen? Egyértelmű választ nem tudok. Vannak olyan tulajdonságok, amelyek szükségesek a vezetéshez, de sok múlik a tapasztalaton, a gyakorlaton is.

Szerinted miért dönthetett úgy a Kőrösi gimnázium fenntartója, az egyházkerület, hogy nem ír ki pályázatot a nyugdíjba vonuló Gömöri József igazgató helyére, hanem téged bíz meg a feladat ellátásával?

Nem én vagyok az, akinek erre a kérdésre válaszolnia kell. Azt el tudom mondani, hogy nagyon nagy megtiszteltetés és egyfajta bizalom az, hogy a felkérést én kaptam. Köztudott volt, hogy 2012-2013-ban beadtam a pályázatomat, de nem akartam mindenáron igazgató lenni, így a második körben visszaléptem. A tiszta profilú, immár református gimnáziumban 2015-ben igazgatóhelyettesként kezdtem, remélem, hogy az itt végzett munkám, lojalitásom is segítette ezt a fenntartói döntést.

Négy igazgató irányítása alatt is dolgoztál, illetve helyettesként többek közvetlen munkatársa voltál. Hogy látod, volt-e közös vonása elődeid szakmai munkájának? Mi az, amit ezekből majd saját gyakorlatodban is megőrzendőnek gondolsz, illetve miben szándékozol új utakra lépni?

2001-ben kerültem Hajdúnánásra, Debreczeni Imréné Erzsike „keze alá”. Azt hiszem, ez a hét év volt a legmeghatározóbb, hiszen friss diplomásként bedobott a mély vízbe. A tanítás mellett pluszfeladatokat kaptam, melyeket nagyon szerettem. Következetes volt, fegyelmezett, rendszerető és nagyon jól menedzselte az iskolát. Gömöri Jóska első ciklusának majdnem a felét otthon töltöttem a kislányunkkal, a másodikban két évig voltam közvetlen munkatársa. Egyik esetben sem volt egyszerű a feladata. Amit tőle meg kell tanulnom: a megfontoltság. Skopkó Istvánné Marika megbízott igazgatóként egy nagy, összetett intézményt vezetett, szerteágazó feladatokkal, hihetetlen teherbírással és precizitással. Őt Pappné Fülöp Ildikó követte, akinek az elszántságát, a küzdeni tudását emelem ki. Ami mindannyiukban közös, hogy nem magukért, hanem az intézményért és a benne dolgozókért, tanulókért tevékenykedtek. A temperamentumomból és koromból adódóan lesznek változások, de a cél továbbra is a Kőrösi jó hírnevének megőrzése, a minőségi munka. Az egyik legnagyobb feladat az intézmény beiskolázási körzetének kiterjesztése és stabilizálása, a másik a református gimnáziumi közösség megerősítése.

A kormányzat oldaláról mind gyakoribb gimnáziumellenes szólamok (tervezett intézménybezárások, kötelező felvételi vizsga bevezetése) mennyire töltenek el aggodalommal?

Sokféle hír keringett eddig is, de ezek nem mindig voltak igazak. A gimnáziumellenesség helyett fogalmazzunk úgy, hogy szakképzés-párti a kormányzat. Úgy gondolom, hogy a gimnáziumok létének megkérdőjelezése - a kicsiké is - abszurd. Nem aggódom. Hiszem, hogy ennek a városnak szüksége van erre a képzési rendszerre, mindegy, mi történik.

Az ezredforduló óta dolgozol tanárként. Érzékeltél-e jelentősebb változást a tanulók felkészültségében, viselkedésében, kulturáltságában az eltelt másfél évtized alatt? Szerinted van-e létjogosultságuk a pedagógusi munkában a „Bezzeg akkor még. . .” kezdetű mondatoknak?

Nem nagyon szeretem a „Bezzeg akkor. . .”, „Eddig így volt…” kezdetű mondatokat. Változik minden, mindenki. A pedagógusoknak sokkal nehezebb a dolguk, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, de a jelenhez kell igazodniuk. A mai gyerekek nem rosszabbak az elődeiknél, csak mások, más kulcsok kellenek hozzájuk. Ők már a modern technikai eszközökkel együtt nőnek, ettől „kockábbak”, de a szüleik mellett a mi feladatunk, hogy mást is megmutassunk nekik a világból. Lehet, hogy az általános ismereteik felszínesebbek, de attól még egy-egy területnek lehetnek a mesterei. Azt tapasztalom, hogy mi a gimnáziumban kivételezett helyzetben vagyunk, hiszen a hozzánk járó gyerekeket a Jóisten jókedvében teremtette.

							Vékony Gábor